1. A színpad vaksötét,
Olyan csendes, olyan árva most a nézőtér,
Egy koncert, ami elmúlt, ami véget ért,
Csak a szívekben él.

2. Törött dobverő,
Cigarettafüstben úszó kopott öltöző,
Egy magányos gitár, néhány papírpohár,
Elment mindenki már.

3. A csendet hallgatom,
Fejem zúg, benne égnek elmúlt dallamok,
Mélyen legbelül még várok,
De biztos nem jön ma már.

R. Éjféli lány, sok-sok éve annak, hogy várok rá,
Kerestem őt üres csendben, hazug szavak mögött.
Éjféli lány, tudom, hogy egyszer eljön és rám talál,
Perzselő láng a remény, mindig él tovább.

4. Csak ő érti meg
Őrült álmaim, sosem nyugvó szívemet,
Lázban égő lelkemet, az életemet.
Várom, amíg lehet.